Artroszkópos porcfelszínkezelés II.
A porckárosodás, porckopás (arthrosis)
Az ízületi porcfelszín, vagyis üvegporc károsodása, kopása kialakulhat sérülések vagy túlterhelés következményeként is, de a normális élet adta terhelés is az évek előrehaladtával a porcfelszínek károsodásához-kopásához vezet. Ezt a folyamatot gyorsíthatja a túlsúly, hormonzavarok, ill. családi hajlam is lehet, de kialakulhat még több, ritka anyagcsere-betegség következtében is. Arthrotikus elváltozások létrejöhetnek az alsó végtag statikájának megváltozása következtében is, pl. X, vagy O láb deformitás, ill. térdkalács elhelyezkedési eltérések miatt. Az arthrosisra a fájdalom mértékétől függetlenül az ízület elmerevedése, különösen a véghelyzetek fájdalmassága jellemző. Terhelés hatására gyulladás alakulhat ki, az ízület fájdalmassá válhat, duzzanata, felmelegedése következhet be. A betegség lefolyása aktív gyulladásos, illetve relatív nyugodt szakokból áll.
A kezelés/műtét
Kezdetben konzervatív kezelést alkalmazunk. Itt szóba jönnek különböző porcregeneráló szerek, gyulladáscsökkentő gyógyszerek, fizikoterápiás kezelések, gyógytorna, illetve, ami a legfontosabb, az életmód változtatása. Fontos a testsúly csökkentése, a mozgásformák megváltoztatása. A térdízület szempontjából sokkal kedvezőbb az úszás, kerékpározás, mint pl. a futás, vagy a futással járó sportok. Kifejezetten nem javítja az arthrotikus térd porcának hosszú távú kilátásait a hirtelen irányváltoztatásokkal járó sportok.
Előrehaladottabb esetekben alkalmazhatunk ízületbe adott injekciós porcregenerációt serkentő anyagokat is. Amennyiben ezek a kezelések nem járnak sikerrel, vagy eleve feltehetően nem elegendőek, műtéti kezelést, illetve a műtéti kezelés és a fenti gyógyszeres kezelések kombinációját alkalmazzuk.
A műtétek egy része ebben az esetben is artroszkópos (a lehető legkisebb invazivitással járó) technikával történik. A korábban említett artroszkópos shaverezés súlyosabb esetekben általában nem elegendő, illetve gyakran csak más eljárásokkal kombinálva alkalmazzuk. Az ilyenkor alkalmazott műtéti kezelés célja a már csontig hiányzó porchiány feltöltődésének elősegítése, a folyamat előrehaladásának megfékezése. A leváló, felrostozódott porcrészeket el kell távolítanunk, a felszíneket le kell simítanunk.
A csontig hiányzó üvegporc helyének feltöltése 2 különböző módszerrel történhet. Hogy mikor melyik módszer alkalmazása a leghelyesebb, az a műtét előtti vizsgálatok eredményétől, a beteg korától, -sokszor aktivitási szintjétől-, a károsodott terület méretétől, mélységétől függően egyénileg mérlegelendő.
Az egyik módszer a károsodott terület alapjának, a csontos résznek megsértésével, a sebész által generált mikro-törések (microfracture) létrehozásával történik. Ezekkel a mikro-törésekkel stimuláljuk a porcregenerációt. Ez esetben a kezelt területen regenerációs folyamat indul meg, melyet követően a felszíneken rostos porcréteg képződik, és ideális esetben ez fogja befedni a felszíneket. Az újonnan képződött rostos porc teherbírása ugyan az eredeti üvegporc teherbírásánál kisebb, de a sérült területet kitölti, mely által az addigi panaszok, fájdalmak és duzzanatok jó eséllyel megszűnnek, de legalábbis csökkennek.
A másik módszer a térdízület ép nem terhelő felszínének átültetése a károsodott, terhelő felszín helyére. Ez általában kisebb csonthengerenként lehetséges (mozaikplasztika).
A fentieken kívül, egy új eljárás alkalmazásával lehetőség van a beteg saját kivett porcsejtjeinek tenyésztésére egy speciális laboratóriumban. Egy második operáció során ezekkel a porcsejtekkel a károsodott terület kitölthető, ez által valódi porcréteg képezhető. Ez a porcfelszín kezelések kezelésében forradalmi haladásnak bizonyul, bár eddig csak nagyon szigorú indikációs kritériumok alapján alkalmazható.
Utókezelés
Ilyen műtétek után döntő jelentőségű a több (6-8) hetes kímélet, tehermentesítés. Ez időszak alatt két mankó segítségével szinte teljesen tehermentesíteni kell. A tehermentesítés időtartama mindig az elvégzett műtét jellegétől függ, ezért ez minden esetben egyénre szabottan kell egyeztetni. Ebben az időszakban elegendő a passzív mozgatás gyógytornász vezetésével, illetve mozgatósínek segítségével. Ezt követően kezdhetőek el a gyógytornakezelések, az izomerősítés, és a nyújtási gyakorlatok.
A kezelt porcfelszín csak néhány hét után válik elég erőssé ahhoz, hogy a testsúly által rá gyakorolt terhelés nem károsítja. Ekkor kezdhetőek el intenzívebben a gyógytornakezelések, az izomerősítés, valamint a nyújtási gyakorlatok. Amennyiben a tehermentesítés nem történik meg következetesen, ill. a torna túl korán kezdődik, a porcregeneráció nem lesz teljes, a kopási folyamat folytatódik, még akkor is, ha rövidtávon javulás volt észlelhető. Ahhoz, hogy a kezelt területeken a regenerációs folyamat még intenzívebb legyen, illetve, hogy a nem kezelt, de szintén kisebb mértékben károsodott szomszédos porcterületek gyógyulási folyamata is valamilyen mértékben elinduljon, a műtétet követően bizonyos időközönként szájon át adott, illetve injekciós porcfelszín-regenerációt serkentő anyagok használata javasolt.